Megérkezett az 'Üvegvilág' című kislemezem, amelyen olyan kiválóságokkal dolgoztam együtt, mint Balázs Tibor Mamó (hangszerelés), Hiegl Gergő (gitár, master), Lakatos Zsolt (zongora), továbbá édesanyám is hozzátette a szükséges pluszt az anyaghoz, egy bölcsesség felmondásával. A kislemez öt dalának szövegét, zenéjét én szereztem, az albumborítóját pedig Szűcs András kreálta.
Az ’Üvegvilág’ kislemezem az eddigi életem átfogója. Igyekeztem belecsempészni olyan elemeket, amelyek örök életemre elkísérnek, ilyen például az édesanyám hangja, vagy az egyik legnagyobb bölcsessége, ami mindig velem van. Az EP Introjában megjelennek kis foszlányok a ’Láthatatlan’ című dalomból, ezzel a kislemez pont úgy indul, ahogy az életem is annak idején: szomorúan, de izgalmakkal telin, majd az álmok megvalósulásával, a kiteljesedéssel, a megérkezéssel, megnyugvással.
Az első dalt az ’Üvegvilág’ jelenti. Gyerekként egy üveg voltam, amin volt két nagy szem, amivel láttam a világot, de akik megbántottak, azok nem láthatták, hogy kinek, milyen szinten okoznak fájdalmat. Ekkor is mosolyogtam, próbáltam boldog maradni... Az Üvegvilágomban éltem addig, amíg a szerelem észre nem vett. Törött üvegként, de bízott bennem, és abban, hogy nem vágom meg. És nem, őt már nem sértettem meg a szilánkokkal.
A ’Várj’ a showbiznisz azon oldaláról szól, amikor az emberek látnak egy előadót a színpadon, de valójában nem ismerik a valódi énjét. Egyébként nem biztos, hogy feltétlenül ismerniük kell, de érdekes kettősség ez. Az ’Anya’ szerzeményt édesanyámnak írtam, mert hálás vagyok, hogy ő van nekem. Ezzel a dallal minden csínytevésemért bocsánatot kérek tőle. Mindig anya volt az, aki jó útra terelt, és akinek mindig, de tényleg mindig igaza van. Az ’Egyre jobban’ arról a megszokásról mesél, amikor az ember azért marad valaki mellett, mert sajnálja, vagy mert nem akar egyedül lenni, de nincs már ott benne a valódi szeretet. Hazudunk magunknak, hazudunk a másiknak, hazudunk a világnak, borzasztó állapot ez. Az ’Ez van’ arról az énemről szól, aki megérkezett az életébe, aki semmit nem bán, aki elengedi a múltja azon részét, amit el kell. A végén a hangmérnök azt mondja ironikusan, hogy „Nagyon jó… Akkor kezdjük előlről”. De mit is?
Kyra